Címkék

, , , , ,

Kora esti időpontban lépett fel a Kollaps a tavalyi Fekete Zaj fesztiválon, úgyhogy a  még lemenőfélben lévő nap bronzszínű fénye leverődött a nyakigláb, cilinderes frontember napszemüvegéről.

Odakent, nem mesterségesen laza sivatagi rock’n rollt nyomtak, azzal a zsigeri mindent leszarással, ami nagyon kell ebben a befeszült állkapcsú posztmodern valóságban, épp annyi nihillel és punkos indulattal, mint amennyi egy csikk után a sarokba küldött véres vodkaköpetben van.

Igazán patent délutáni koncert volt, aztán lekerült a nazgultaxi ektoplazmikus radarjáról ez a se magyarul, se oroszul, se angolul nem helyesen írt nevű zenekar.

Németül igen, de az senkit nem érdekel.

Aztán egy olyan véleményformáló médiumon hallattak magukról, mint a Lángoló Gitárok, melynek hasábjain a gitáros kommenteli az új EP számait, kellemes olvasmány, összesen annyi modoroskodás nincsen az egészben, mint abban a két szóban, hogy “kellemes olvasmány”. Ugyanaz a balkáni lepattantság jön le belőle, amit egy valamirevaló közép-kelet európai férfi nem szégyell, hanem büszke rá,  és ami a zenéjüket is jellemzi.  Az meg olyan Ladával drifteléshez, olajoshordós gerilla grillezéshez, nyitott ajtónál padlón ülve vonatozáshoz illeszkedő soundtrack.

Az EP egyébként kurvajó, az 515 playből én vagyok legalább nyolc.

A Kollapsszal legközelebb a méltán népszerű A38 hajón találkozhattok, július 13.-án, péntek este, az Óriás és a Zeropozitive illusztris társaságában. Ötszáz forint.

A fotó a blog.isztan.eu-ról származik, dehát rá is van vízjelezve, úgyhogy ez mindegy most.

Reklámok